Hány cső vért veszünk le?

NEM A VIZSGÁLATOK SZÁMA HATÁROZZA MEG, HOGY  HÁNY CSŐ VÉRT VESZÜNK LE, HANEM AZOK JELLEGE! 
 

A kémiai mérésekhez tartoznak többek között a máj, és vesefunkciós vizsgálatok, a vérzsírok, ionok, de a cső igényét tekintve ide sorolhatjuk a hormonokat, daganatszűrőket, szerológiai vizsgálatokat is. 
A kémiai vizsgálatokhoz szérumra van szükségünk, ezt egy speciális ún. géles vagy zselés csőbe vesszük le. A csövek falát véralvadást gyorsító anyaggal vonták be, hogy minél előbb alkalmas legyen a centrifugálásra. A centrifugálást a vér teljes alvadása után, - amikor már nem folyik a levett vér- tehetjük meg. Ezután a gél alá kerülnek a vér alakos elemei vagy a vörösvérsejt massza, és a tetejére a szérum, amivel dolgozunk. A géles csövek általában piros vagy sárga kupakosak. 

A hematológiához tartozik a vérkép, süllyedés, reticulocita, melyekhez teljes vért használunk. Ezekben a csövekben speciális alvadásgátló anyag van, azért, hogy a vérrel keveredve, az ne alvadjon meg, ezáltal legyen alkalmas a mérésre. A csövek színei különbözőek, azért, hogy meg tudjuk különböztetni őket, és tudjuk mit mibe kell levennünk. A hematológiai vizsgálatokhoz lila kupakos csöveket használunk. 

A harmadik csoport az alvadási paramétereket vizsgálja. INR, fibrinogén, prothrombin. Ezek analizálásához szintén alvadásban gátolt vérre van szükségünk. Ezeket szintén lecentrifugáljuk, és a fennmaradó plazmát, itt nem szérumnak hívjuk- használjuk a mérésekhez. A cső színe kék. 
 

Ezen kívül használunk zöld kupakos csövet, pl. kromoszóma vizsgálathoz, egyes szívmarker méréshez. 
A csövek térfogata 2-8 ml. Egy nagy rutin vizsgálathoz manapság mindhárom csőből egyet egyet veszünk le, ez max. 16 ml vérmennyiséget jelent. A vérvétel nem megterhelő a szervezetre nézve, nyugodtan lehet sportolni, illetve egyéb tevékenységet is végezni.