Metabolikus szindróma

Hogyan alakul ki? 

Rendszeres, szükségleten felüli táplálkozás esetén annyi glükóz keletkezik a szervezetben, amennyire a sejteknek már nincs szüksége. A glükózzal telített sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra, vagyis inzulinrezisztencia alakul ki, ennek szövődményeként pedig a cukorbetegség mellé magas vérnyomás, infarktus, stroke is társul.

A legtöbb orvos véleménye szerint a metabolikus szindróma hátterében az inzulinnal szembeni rezisztencia áll, azaz az az állapot, amikor a sejtek nem vagy kevésbé reagálnak a cukoranyagcserében nélkülözhetetlen inzulinra.

Normális esetben az emésztőrendszer az elfogyasztott táplálék egy részét szőlőcukorrá (glükózzá) alakítja, amelyet a vérkeringés eljuttat a szövetekhez, ahol az a sejtek "üzemanyagaként" szolgál. Ahhoz azonban, hogy a cukor bejuthasson a sejtekbe, inzulinra van szükség (ezalól csak néhány sejttípus kivétel, pl. az idegsejtek).

• Ha a szervezet sejtjeinek többsége inzulinrezisztenssé válik, de a fokozott táplálékbevitel továbbra is fennáll, a vércukorszint megemelkedik. 
• Az emelkedett vércukorszintre a szervezet több inzulin termelésével és vérbe juttatásával reagál, hogy csökkentse a vércukorszintet (ami, ha túl magas, súlyos működészavarokhoz vezet). Egy olyan, tipikusan évekig tartó állapot alakul ki tehát, amelyben fokozatosan egyre magasabb inzulinszint tartja normális értéken a vércukrot, miközben a páciens elhízik.
• Ha a beteg nem változtat az életmódján (ami megszüntetné a betegséget), vagy legalább nem kap gyógyszeres kezelést (ami lassítaná a betegség előrehaladását), a kórfolyamat során 2-es típusú diabétesz mellitusz (2-es típusú cukorbetegség) is kifejlődik.
• A fokozott táplálékbevitel emeli a vérzsír (triglicerid) és koleszterin szintjét is. 
• A magas lipidszintek és a magas vérnyomás tartós fennállás esetén érelmeszesedéshez vezetnek, az emelkedett vércukorszint pedig elsősorban a kisereket károsítja. A metabolikus szindróma okozta érelváltozások növelik a szívbetegségek (főleg az infarktus), a stroke (szélütés), a veseelégtelenség, a szembetegségek (retinakárosodás) és több más betegség kialakulásának kockázatát is.
• Metabolikus szindrómában gyakori a magas vérnyomás. Ennek oka az, hogy az inzulinrezisztencia metabolikus szindrómában az inzulin vércukorszintre kifejtett hatására vonatkozik, de nem akadályozza meg, hogy az inzulin megvastagítsa az artériák (verőerek) falának izomrétegét és fokozza a vérnyomásemelő anyagok (pl. a noradrenalin nevű hormon) hatását az érfalra.

Mik a rizikófaktorok, a hajlamosító tényezők?

• Életkor. A metabolikus szindróma előfordulási gyakorisága a korral nő, míg a 20-as éveikben járó emberek csak kevesebb, mint 10 százalékánál jelenik meg, addig a 60 év feletti korosztály több mint 40 százalékánál megtalálható. Azonban egy másik vizsgálat szerint 8 iskolás tanulóból egynél már megtalálható a metabolikus szindróma legalább három komponense. 
• Elhízás. A testtömegindex, a BMI (a kilogrammban mért testtömeg osztva a méterben mért magasság négyzetével) 25 feletti értéke fokozza a metabolikus szindróma kockázatát, különösen, ha hasi elhízás áll fenn.
• Cukorbetegség a családban. Nagyobb a metabolikus szindróma kialakulásának valószínűsége, hogy ha családjában 2-es típusú cukorbetegség, vagy terhességi cukorbetegség már fordult elő. Egyéb megbetegedések.
• Magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegség vagy policisztás ovárium szindróma (ami nőknél előforduló hormonális betegség) szintén fokozza a metabolikus szindróma kialakulásának kockázatát.             

Ha a metabolikus szindróma egyik összetevője már kialakult Önnél, akkor nagy a valószínűsége, hogy idővel a többi összetevő is megjelenik. Minél több komponens van jelen, annál nagyobb az Ön egészségügyi kockázata.

A metabolikus szindróma úgynevezett harmonizációs diagnosztikai kritériumrendszere. Bármely három kóros érték együttes jelenléte esetén a metabolikus szindróma diagnózisa megállapítható. 

Forrás: (webbeteg,cukorbetegközpont)