A vérminta feldolgozását zavaró tényezők

Milyen kérdésekre ad választ a A vérminta feldolgozását zavaró tényezők?

Milyen céllal végzik a vizsgálatot?

A zavaró tényezők lehetnek in vivo eredetűek (haemolysis, hyperbilirubinaemia, lipaemia), de keletkezhetnek in vitro is (haemolysis, fertőződés, állás közbeni biológiai változások, például glikolízis).

Mikor vagy kiknek indokolt a vizsgálat elvégzése?

Az in vivo és in vitro hae- molysis elkülöníthető haptoglobinmeghatározással: in vivo eredetű haemolysis esetén a minta haptoglobin- szintje alacsony vagy nem is mérhető.

Mit mutat vagy jelezhet a vizsgálati eredmény?

Glukóz bevitelekor például a plazmaglukózértéket tudja extrém módon meghamisítani.

Hogyan segíti az eredmény a további orvosi döntést?

Fontos megjegyezni, hogy az éhomi állapot NEM azonos a folyadékmegvonással.

A zavaró tényezők lehetnek in vivo eredetűek (haemolysis, hyperbilirubinaemia, lipaemia), de keletkezhetnek in vitro is (haemolysis, fertőződés, állás közbeni biológiai változások, például glikolízis).

• Vérmintát infúzió vagy transzfúzió folyamán a szerelék tűjén keresztül nem szabad venni. Az infúziós oldat felhígítja a vérmintát, megváltoztatja összetételét. Glukóz bevitelekor például a plazmaglukózértéket tudja extrém módon meghamisítani. A mintavételt infúzió vagy transzfúzió alatt az ellenkező oldali végtagon kell elvégezni.
• Haemolysist okoz vénapunkció során a felesleges pangatás (elnyújtott vénás elszorítás), az erőltetett szívás, de a teljes vérminta hosszas tárolása, rázkódása, hűtőszekrényben tárolása és megfagyása is. Ilyenkor a vörösvértest-alkotók a plazmába áramlanak: például kálium, vas, hemoglobin, enzimek (például LDH). A szérumban 0,2 g/l hemoglobin már észrevehető vöröses elszíneződést okoz. Az in vivo és in vitro hae- molysis elkülöníthető haptoglobinmeghatározással: in vivo eredetű haemolysis esetén a minta haptoglobin- szintje alacsony vagy nem is mérhető.
• A bilirubin napfény hatására lebomlik.
• Nem megfelelő kémcső használata is zavaró tényező lehet: ha a vért alvadásgátlóval vesszük le például egy szérumot igénylő vizsgálathoz, vagy teljes vérre lenne szükségünk, de a vérminta alvadékos (vérkép).
• Szennyeződések is előfordulhatnak, ennek elkerülésére használatosak a biztosan tiszta „egyszer használatos” csövek. Mikrobiológiai, biológiai vizsgálatokhoz az edénynek nem csak „tisztának”, hanem sterilnek is kell lennie, hogy a kontaminálódást elkerüljük.

A minták hemolízisének okai és jellege

A hemolízis bekövetkezhet in vivo és in vitro egyaránt, a legkevésbé kívánatos jelenség a laboratóriumi gyakorlatban, mely károsan befolyásolja a laboratóriumi tesztek pontosságát és megbízhatóságát. 

A mintavétel során gondot okozhat többek között

• ha alkohol kerül a beteg bőréről a mintába, 
• túlságosan kis lumenű (21 G-nél kisebb) tűt használnak a vérvételhez, 
• nem sikerül könnyen eltalálni a vénát, 
• a vénák vékonyak és sérülékenyek vagy egyáltalán nem lelhetők fel,
• túlságosan erősen rázzák vagy keverik a vért a mintavételt követően, ( laborosok ilyet nem csinálnak ) 
• túlságosan hideg vagy túlságosan meleg környezeti körülményeknek van kitéve a minta, 
• túlságosan nagy sebességgel vagy túlságosan hosszú ideig centrifugálják a mintát ( standard idő és sebességgel centrifugálunk, így ez laborban szinte nem fordul elő ) 

A hemolízis hatása a laboratóriumi vizsgálatokra

A hemolízis és/vagy a vérsejtek lízise nagy problémát jelent a laboratóriumi diagnosztikában, ami esetenként egészen addig nem válik nyilvánvalóvá, míg meg nem történik a teljes minta centrifugálása. A hemolízis több úton keresztül befolyásolhatja a laboratóriumi tesztek megbízhatóságát, eredményeként fals mértékben megemelkedik bizonyos paraméterek szintje. 

Lipémiás minta

A táplálkozás során elfogyasztott szénhidrát a szervezet fiziológiás válaszreakciói miatt alapvetően befolyásolhatja a glükóz és az inzulin, valamint egyes elektrolitok szintjét. A zsír fogyasztása miatt a plazma lipémiás lesz. Ez méréstechnikai problémát jelent, ugyanis a lipémiás plazma, savó zavaros, emiatt pedig a színreakción alapuló klinikai kémiai vizsgálatok túlnyomó többsége értelmezhetetlen eredményt ad.

A legmarkánsabb eltérést a táplálkozás az alkalikus foszfatáz, koleszterin, triglicerid, vas, glükóz, húgysav, inzulin, kálium, kortizol, anorganikus foszfát vizsgálatok esetében okozza. Ezen analitok vizsgálata előtt 12 órás éhezés javasolt. Ha mégsem éhomi állapotban történik a vérvétel, akkor ezt a tényt a laboratórium felé megjegyzésben jelezni javasolt.

Fontos megjegyezni, hogy az éhomi állapot NEM azonos a folyadékmegvonással. A vizsgálat kijelölése során a beteget tájékoztatni kell, hogy a vérvétel előtt legalább fél órával bőségesen fogyasszon nem cukros és nem zsíros folyadékot (kerülje a kakaót, tejet, gyümölcslevet). Dehidrált betegtől ugyanis nehezebben lehet vért venni, ráadásul a sokszor egyidejűleg kért vizeletminta nyerése is nehéz.

Icterusos minta ( sárgaság miatt )

Emelkedett  összbilirubin  szint  (direkt  vagy  indirekt) eredménye. Az icterusos okozta interferencia mechanizmusa: 

• a  bilirubin  340-500  nm  közötti  abszorbanciája  zavar  egyes  spektrofotometriás  vizsgálatokat.
• az  oxidáz/peroxidáz  alapú  klinikai  kémiai  vizsgálatoknál  a  bilirubin  reakcióba  lép  a  H2O2-al, így  hamisan  alacsony  eredményt ad.
• Közepes mértékű icterusos mintából ki  nem adható paraméterek: koleszterin -laktát  szint