Kávéfüggő, netán a tejjel is gondjai vannak?

Mennyi kávét ihatunk egy nap? Egy teszt megmutatja, hogy a génjeinken a koffein hasznos vagy káros

Egészséges felnőttek vérében a felszívódott koffein mennyisége átlagosan 4 óra alatt csökken a felére. A koffeint főként egy máj által termelt enzim (CYP1A2) bontja le. Ennek az enzimnek a génjéből minden sejtünkben két példány van: mindkét szülőtől egy-egy. A génnek 2 változata ismert, amelyek más koffeinlebontási sebességet határoznak meg. Ennek alapján háromféle genetikai összeállítás jöhet létre: 

• gyors/gyors, 
• gyors/lassú, 
• lassú/lassú

Ez a három öröklött típus azonban csak kétféle módon nyilvánulhat meg: az emberek egy része gyors bontónak, másik része lassú bontónak minősül, ugyanis a lassan átalakító változat „domináns” a gyors variánssal szemben. A népesség 54%-a lassú bontó. A kávénak erőteljesebb hatása van azokra, akik lassabban dolgozzák fel a koffeint.

Kimutatták, hogy a lassú koffeinbontóknak nagyobb kockázata van szívinfarktusra, mint azoknak, akik gyorsabban hatástalanítják a koffeint. Így 36%-kal növelik szívinfarktus-kockázatukat, ha 2-3 csésze kávét fogyasztanak naponta, és 64%-kal, ha naponta 4 vagy annál több csészével isznak. Ennél még erőteljesebb a hatás az 50 évesnél fiatalabbak körében. Egy másik tanulmány szerint a koffeint fogyasztó lassú bontó nők fogamzóképessége gyengébb, és körükben valamivel nagyobb a vetélés esélye is. Ezzel ellentétben a gyors bontókra napi 2-3 csésze kávé még némi jótékony hatással is van, és akár 4 csészével is ihatnak naponta anélkül, hogy növelnék az infarktus kockázatát.

Ha a kínált genetikai teszttel meghatároztatja öröklött koffeinlebontási képességét, az eredmény szerint alakíthatja kávéfogyasztását, életmódját ezzel egészségesebbé téve. A vizsgálat egyszerű, az eredmény biztos és életre szóló: mindössze egy könnyen, fájdalmatlanul levehető szájnyálkahártya-törlet beküldésével megtudhatja, hogy gyorsan vagy lassan képes-e a koffeint lebontani, s így mennyire kell vigyáznia a kávéfogyasztással.

Tejcukorérzékenység?

A tejcukrot (laktózt) a bélben a laktáz nevű enzim bontja le könnyen hasznosítható egyszerű cukrokra. Ez a csecsemő számára nélkülözhetetlen folyamat. Felnőtt emlősállatokban elválasztás után a laktáz enzim működése drasztikusan csökken. Az embernél is ugyanez lenne a helyzet, azonban a törzsfejlődés során kialakultak olyan genetikai változatok, amelyek lehetővé tették a laktáz működésének fennmaradását, vagyis a tej emésztését, amely igen hasznos volt az állattenyésztéssel foglalkozó népek között. Konvencionális okokból őket tekintjük ma „normálisnak”, míg a tejcukrot felnőtt korukban emészteni nem képes embereket „laktózintoleránsoknak”.

Mik a tünetek? 

A tejcukor-érzékenység leggyakoribb tünete a tej- és tejtermékfogyasztást követő hasi fájdalom, hasmenés, puffadás, hányinger. A tünetek döntően 5 éves kor után, ritkán csak 20 év körül nyilvánulnak meg. Az állapot megkülönböztetendő a veleszületett laktázhiánytól, amikor is egy genetikai hiba az enzim teljes hiányához vezet, így már az anyatejet sem képes emészteni a csecsemő. Szintén fontos elkülöníteni a tejfehérje-allergiától.