Szerológiai vizsgálatok

A szerológiai vizsgálat lényege azon antitestek kimutatása, amelyeket az immunrendszer termel, ha kórokozó van jelen a szervezetben.

Amennyiben egy adott kórokozó esetében rendelkezésre áll egy megbízható immunglobulin (Ig) M teszt, akkor már egyetlen minta alapján is felállítható a diagnózis. Ha nincs ilyen teszt, akkor savópárokon kell meghatározni az IgG-titer emelkedését: az akut minta titerét össze kell hasonlítani a konvaleszcens mintáéval – fertőzés esetén a konvaleszcens minta titere magasabb lesz. Ez az eljárás azonban korlátozott értékű, mivel nem alkalmas az akut betegség igazolására, és az első minta alapján az sem dönthető el, hogy heveny infekció áll-e fenn, vagy a beteg korábban esett át a fertőzésen. Mivel ezzel az eljárással csak közvetetten mutatható ki a kórokozó jelenléte, a szerológiai tesztek teljesítőképessége elsősorban pontosságuk függvénye.

Statisztikai értelemben pontosság alatt azt értjük, hogy milyen érzékeny a teszt (azaz mekkora a valószínűsége annak, hogy betegség esetén pozitív lesz az eredmény), illetve mennyire specifikus a teszt (azaz mekkora a valószínűsége annak, hogy a nem beteg személyek esetében negatív lesz az eredmény).

Más problémák is korlátozzák a szerológiai vizsgálat használhatóságát. Egyes lokalizált fertőzésekben (pl. HSV-2-infekció) nincs észlelhető mértékű humorális ellenanyag-képződés. B. burgdorferi-fertőzésben már azelőtt észlelhetők lehetnek a Lyme-kór klinikai tünetei, hogy az antitestszint mérhetően megemelkedne, és az antibiotikum-kezelés csökkentheti a normális antitestképződést. Az egymáshoz hasonló mikroorganizmusok (pl. rickettsiák, HSV, varicella-zoster-vírus, japán B-encephalitis vírus és dengue láz vírusa) antigénjei közötti keresztreakciók csökkentik a teszt specificitását. Más fertőzésekben (pl. EBV, cytomegalovirus, Mycoplasma) oligoklonális immunstimuláció alakul ki, és nagyon sok antitest szintje emelkedik, ezért megszaporodnak a tévesen pozitív eredmények. Azokban az esetekben, amikor az EBV-infekció mellett autoimmun vagy kötőszöveti betegség is fennáll, tévesen pozitív IgM-leletet kaphatunk a nem specifikus – például a rheumatoid faktorra adott – reakciók miatt, és álpozitív lehet a teszt eredménye a transzfúzióhoz használt vérkészítmények révén passzívan a szervezetbe jutott antitestek következtében is.

Szerológiai vizsgálatot diagnosztikai céllal végeznek, olyan esetben, amikor gyanítható fertőzéses megbetegedés; ezen kívül reumás megbetegedés esetén, illetve sok más esetben. A szerológiai vizsgálat segítségével meghatározható az egyén vércsoportja, valamint diagnosztizálhatók bizonyos immunrendszeri deficienciák amelyek az antitestek hiányával hozhatóak összefüggésbe, mint például az X-kromoszómához kötött agammaglobulinaemia. Utóbbi esetekben az antitestek tesztje konstans negatív.

Létezik néhány szerológiai technika, amelyek használata a vizsgált antitesttől függ: ELISA, agglutináció, csapadék, komplement-kötés (Complement-fixation), illetve fluoreszkáló antitestes vizsgálat.

Egyes szerológiai vizsgálatok nem korlátozódnak a szérumra; elvégezhetők más testnedveken is, például ondón és nyálon, mert (nagyjából) hasonló tulajdonságokkal bírnak.

Mit mutatnak az eredmények? 
 

Szeronegativitás

A szerológiai vérvizsgálat során a vérsavóból nem mutatható ki az immunrendszer által termelt ellenanyag.

Ez azt jelenti, hogy a vizsgált személy nem esett még át a fertőzésen, vagy nem kapott oltást - feltéve ha van az adott betegséggel szemben -, vagy az oltás már nem nyújt védettséget.

Szeropozitivitás

A szerológiai vérvizsgálat során a vérsavóból kimutatható valamely kórokozóval szemben termelt ellenanyag, ami azt jelenti, hogy a vizsgált személy vagy átesett a fertőzésen, vagy megkapta a megfelelő oltást a betegség ellen, és védő mennyiségű ellenanyag van vérében.

A szerológiai lelet interpretációja

Az eredmény mindig viszonyításon alapul. Tehát ellentétben a vércukor-meghatározással vagy a fehérvérsejt-számolással, itt nem keletkeznek abszolút értékek. A számok valójában viszonyszámokat jelentenek, azaz kontrollmintához képest a vizsgált mintában hányszoros intenzitást kaptunk.

Savópár- vagy összehasonlító vizsgálatok

Az ellenanyagok csökkenésének, szaporodásának mértéke a kórokozók fajtája szerint különböző időintervallum szerint változik, ezért csak megfelelő időben vett ismételt vérminta párhuzamos vizsgálatával ítélhető meg. Tehát ilyenkor a fagyasztva tárolt mintát az újonnan vettel párhuzamosan – azaz egyszerre kell megvizsgálni azonos vizsgálati módszerrel.