Toxikus fémek vérből, vizeletből

A vizsgálatokat a nehézfém mérgezés szűrésére és diagnosztizálására alkalmazzák, ha akut vagy krónikus fém kitettség áll a háttérben, illetve a nehézfémekkel dolgozók fémkoncentrációjának monitorozására. Ilyen munkahelyek az építkezések, a bányák, a lőterek és a fűtésszerelés. Továbbá a vizsgálat elvégzésével megbizonyosodnak a kelátion kezelés hatékonyságáról. A kelátion kezelés során megkötik és eltávolítják a nehézfémet a szervezetből.

A nehézfém vizsgálatokat olyan vizsgálati csoportokba rendezik, amelyek jelzik a potenciális nehézfém kitettséget. A laboratórium különböző vizsgálati paneleket kínálhat, amelyek vizeletre vagy vérre specifikusak. A kezelőorvos azt a panelt fogja kiválasztani, ami a legjobban illik a beteg foglalkozásához, hobbijához, gyanított kitettséghez és/vagy klinikai tüneteihez. 

A nehézfém vizsgálatokat akkor kéri a kezelőorvos, ha több nehézfémnek való akut vagy krónikus kitettséget gyanít a betegnél. A nehézfém mérgezés tünetei függenek a fém milyenségétől és mennyiségétől. A korai tünetek nem specifikusak, így gyakran nem is feltűnőek. A hosszú távú és nagymértékű kitettség több szerv károsodásával járhat együtt, ha a betegnek nincsenek vagy csak néhány, nem specifikus tünete van.

A nehézfém mérgezés néhány jele és tünete:

• hasi fájdalom, émelygés, hányás, hasmenés
• idegrendszeri tünetek, mint a végtagok zsibbadása, bizsergése, gyengeség
• vérszegénység (anémia)
• vesekárosodás
• májkárosodás
• a tüdők irritációja, folyadék felhalmozódás a tüdőkben (ödéma)
• agyi diszfunkció, memóriavesztés
• jellegzetes vízszintes csíkok a körmön
• változás a viselkedésben
• csontdeformáció gyerekekben, gyenge csontok
• állapotos nők esetén vetélés vagy koraszülés

A nehézfém vizsgálatok eredményeinek értékelésekor gondosan kell eljárni: a nehézfémek alacsony vérkoncentrációja nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem fordul elő nehézfém kitettség. A nehézfémek nem mutathatók ki huzamosabb ideig sem vérből sem vizeletből. Például az ólom a vérből a szervekbe kerül, majd a csontokba épül be. Ha valaki krónikusan ólomnak van kitéve, akkor annak a személynek valószínűleg megtalálható az ólom a vérében, vizeletében, szöveteiben, csontjaiban.

A nehézfémek nagyon alacsony koncentrációban még az egészséges emberek vérében és vizeletében is előfordulhatnak, mert ezek a fémek a környezetben jelen vannak. Az ajánlások a nehézfémek biztonságos szintjére vonatkozóan függnek az adott személy életkorától és idővel változhatnak, ahogyan egyre több biztonsági információ kerül napvilágra.

A nehézfémek a bőrön keresztül felszívódhatnak, vagy a szájon keresztül belégzéssel, illetve lenyelve kerülnek a szervezetbe. Mérgezésről akkor beszélünk, ha a fémek kiszorítják az alapvető elemeket a szervezetből és így befolyásolják a különböző szervek normális működését. A legtöbb ember nagy valószínűséggel soha nem lesz akkora nehézfém koncentrációnak kitéve, hogy megsérüljön vagy, hogy szükség legyen a vizsgálatok elvégzésére.

Az akut és a krónikus mérgezések nagy része a munkahelyen történik, főleg azokban a gyárakban, ahol fémeket használnak különböző termékek előállítására, pl. kadmiumot, ólmot, higanyt az elemekben vagy arzént néhány rovarirtóban. Fémmérgezés a mezőgazdasági dolgozók körében is előfordul, a szennyezett felületeket takarítók és olyanok körében, akik például autó akkumulátorokkal dolgoznak és az ólmot használó üvegfújók, üvegiparosok körében is.

A lakosságot érő magas fémkoncentráció többnyire az élelmiszerekben és az ivóvízben lévő megnövekedett fémtartalomnak tulajdonítható vagy a talajszennyezésnek a munkahelyek, vagy a lakóhelyek mellett.