Szájüregi és szájgarati daganatok – tünetek, kockázatok és a HPV szerepe

Mit nevezünk szájüregi daganatnak?

A szájüregi daganatok az alábbi területekről indulhatnak ki:

• az ajkakról;
• a nyelv elülső kétharmadáról;
• a fogínyről;
• az orca és az ajkak belső nyálkahártyájáról;
• a nyelv alatti szájfenékről;
• a kemény szájpadról;
• a bölcsességfogak mögötti területről.

A szájgarat – más néven oropharynx – a szájüreg mögötti terület. Ide tartozik többek között a nyelvgyök, a garatmandulák környéke és a lágy szájpad hátsó része.

A két terület elkülönítése azért fontos, mert míg a valódi szájüregi daganatok hátterében leggyakrabban a dohányzás és az alkoholfogyasztás áll, a HPV elsősorban a mandulák és a nyelvgyök területéről kiinduló szájgarati daganatok kialakulásában játszik szerepet.

A szájüregi és szájgarati rosszindulatú daganatok többsége a nyálkahártyát borító laphámsejtekből indul ki. Ezeket laphámráknak vagy laphámsejtes karcinómának nevezzük.

Milyen gyakoriak ezek a daganatok?

Világszerte 2024-ben becslések szerint több mint 452 ezer új ajak- és szájüregi daganatot diagnosztizáltak, és közel 194 ezer ember halálát okozta a betegség.

A magyarországi helyzet

A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség, az IARC 2024-re vonatkozó modellezett becslése szerint Magyarországon:

• körülbelül 1072 új ajak- és szájüregi daganatot diagnosztizáltak;
• ezek a betegségek mintegy 495 halálesetet okoztak;
• ezen felül körülbelül 621 új szájgarati daganat és 273 haláleset fordult elő.

A két területet együtt számítva ez évente csaknem 1700 új megbetegedést és közel 770 halálesetet jelenthet.

A szűken vett ajak- és szájüregi daganatok életkor szerint standardizált gyakorisága a magyar férfiaknál körülbelül négyszerese a nőknél mérhető értéknek: 100 ezer férfira 9,7, míg 100 ezer nőre 2,4 megbetegedés jutott.

A magas halálozás egyik oka, hogy sok beteg csak előrehaladott állapotban kerül orvoshoz. A korai elváltozás gyakran nem fáj, a nyelvgyök és a mandulák környéke pedig otthon nehezen vizsgálható.

Kiknél nagyobb a kockázat?

• Dohányzás

A cigaretta, a szivar, a pipa és más dohánytermékek használata a szájüregi daganatok egyik legfontosabb kockázati tényezője. A dohányfüst rákkeltő anyagai közvetlenül érintkeznek a száj és a garat nyálkahártyájával.

A korábbi dohányzás is számít, de a leszokással a kockázat fokozatosan csökken.

• Alkoholfogyasztás

A rendszeres, nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás önmagában is növeli a kockázatot. A dohányzás és az alkohol hatása nem egyszerűen összeadódik: együttes jelenlétük különösen veszélyes.

• HPV-fertőzés

Bizonyos magas kockázatú HPV-típusok tartós szájüregi jelenléte növelheti egyes szájgarati daganatok kialakulásának kockázatát. A HPV-vel összefüggő esetek többségében a HPV 16-os típusa mutatható ki.

A HPV elsősorban intim bőr- és nyálkahártya-kontaktussal, többek között orális szex során terjedhet. A fertőzés rendkívül gyakori, és nem bizonyít friss fertőzést vagy párkapcsolati hűtlenséget: a vírus akár hosszabb ideig is észrevétlenül jelen lehet a szervezetben.

A legtöbb HPV-fertőzést az immunrendszer egy-két éven belül megszünteti. Daganatos kockázatot elsősorban a magas kockázatú HPV-típusok tartós fennmaradása jelenthet, és a daganat általában hosszú évek alatt alakul ki.

• Életkor és nem

A hagyományos, dohányzással és alkoholfogyasztással összefüggő szájüregi daganatok leggyakrabban középkorú vagy idősebb férfiaknál fordulnak elő.

A HPV-eredetű szájgarati daganatok fiatalabb életkorban, akár jelentős dohányzási vagy alkoholfogyasztási előzmény nélkül is kialakulhatnak. Férfiaknál ezek is gyakoribbak.

• További kockázati tényezők
• a legyengült immunrendszer;
• HIV-fertőzés vagy tartós immungátló kezelés;
• korábbi fej-nyaki daganat;
• az ajkakat érő tartós, erős UV-sugárzás;
• egyes munkahelyi vegyi ártalmak;
• bizonyos örökletes hajlamosító tényezők;
• világszerte a bételdió és az arekadió rágása.

A rossz szájhigiéné vagy egy rosszul illeszkedő fogpótlás önmagában nem jelenti azt, hogy valakinél daganat alakul ki. Az állandóan irritált, sérült vagy nem gyógyuló területet azonban minden esetben meg kell mutatni fogorvosnak vagy szájsebésznek.

Milyen tünetekre kell figyelni?

Orvosi vagy fogorvosi vizsgálat javasolt, ha az alábbi tünetek valamelyike két-három hétnél tovább fennáll:

• nem gyógyuló seb vagy fekély az ajkon vagy a szájban;
• fehér, vörös vagy vegyes színű folt a nyálkahártyán;
• csomó, keményedés vagy megvastagodás;
• megmagyarázhatatlan szájüregi vérzés;
• tartós fájdalom, égő érzés vagy zsibbadás;
• nyelési vagy rágási nehézség;
• a nyelv vagy az állkapocs mozgásának nehezítettsége;
• tartós torokfájás vagy idegentestérzés;
• rekedtség vagy hangváltozás;
• egyik oldali, fülbe sugárzó fájdalom;
• ismeretlen eredetű nyaki csomó;
• meglazuló fog vagy hirtelen rosszul illeszkedő fogpótlás;
• indokolatlan fogyás vagy tartós gyengeség.

A nyaki csomó különösen fontos figyelmeztető jel lehet. A HPV-eredetű szájgarati daganat első tünete nem ritkán egy fájdalmatlan nyaki nyirokcsomó, miközben a mandula vagy a nyelvgyök területén lévő elváltozás alig okoz panaszt.

Hogyan történik a kivizsgálás?

A kivizsgálás első lépése a szájüreg, a garat és a nyak alapos megtekintése és áttapintása. Ezt fogorvos, szájsebész vagy fül-orr-gégész végezheti.

Gyanús elváltozás esetén szükség lehet:

• fül-orr-gégészeti endoszkópos vizsgálatra;
• szövettani mintavételre, vagyis biopsziára;
• ultrahang-, CT-, MR- vagy PET-CT-vizsgálatra;
• a nyaki nyirokcsomók vizsgálatára;
• igazolt szájgarati daganat esetén a daganatszövet HPV- vagy p16-vizsgálatára.

A daganatos betegséget kizárólag szövettani vizsgálat igazolhatja. Egy vérvizsgálat vagy szájüregi HPV-teszt önmagában nem alkalmas a rák diagnózisának felállítására.

Mit mutat meg a szájüregi HPV-vizsgálat?

A szájüregi HPV-vizsgálat azt mutatja meg, hogy a levett mintában jelen van-e valamelyik vizsgált HPV-típus DNS-e. A vizsgálat nem daganatot keres, hanem HPV-fertőzést mutat ki és azonosítja annak genotípusát.

Vizsgálatunk összesen 28 HPV-genotípust különít el.

Magas kockázatú HPV-típusok:
16, 18, 26, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 53, 56, 58, 59, 66, 68, 69, 73, 82

Alacsony kockázatú HPV-típusok:
6, 11, 40, 42, 43, 44, 54, 61, 70

A lelet minden vizsgált genotípus esetében külön negatív vagy pozitív eredményt ad.

Mit jelent a pozitív eredmény?

A pozitív eredmény azt jelenti, hogy a mintában kimutatható volt az adott HPV-típus DNS-e. Ez:

• nem jelenti azt, hogy az érintettnek daganata van;
• nem mutatja meg, mióta áll fenn a fertőzés;
• nem bizonyítja, hogy a vírus tartósan megmarad;
• nem jelzi biztosan, hogy később daganat alakul ki.

Magas kockázatú típus kimutatása esetén az eredményt az egyéni kockázati tényezőkkel és az esetleges tünetekkel együtt kell értékelni. Panasz vagy látható elváltozás esetén fogorvosi, szájsebészeti vagy fül-orr-gégészeti vizsgálat szükséges.

Mit jelent a negatív eredmény?

A negatív lelet azt jelenti, hogy a vizsgált mintában a teszt nem mutatta ki a felsorolt HPV-típusok DNS-ét.

A negatív eredmény azonban nem zárja ki:

• egy korábbi HPV-fertőzés lehetőségét;
• a kimutathatósági határ alatti vírusmennyiséget;
• a mintavétellel nem érintett területen fennálló fertőzést;
• a nem HPV-eredetű szájüregi vagy szájgarati daganatot.

Ezért egy negatív HPV-lelet mellett sem szabad figyelmen kívül hagyni a tartós panaszokat vagy a gyanús elváltozásokat.

Kiknek lehet hasznos a HPV-vizsgálat?

A vizsgálat egyéni mérlegelés alapján kiegészítő információt adhat:

• korábbi vagy jelenlegi nemi szervi HPV-fertőzés esetén;
• HPV-pozitív partner mellett;
• új vagy több szexuális partner esetén;
• orális szexuális kapcsolatot követően;
• legyengült immunrendszer esetén;
• azoknak, akik szeretnék megismerni szájüregi HPV-státuszukat.

Jelenleg nincs általánosan elfogadott, népességszintű szájgarati HPV- vagy daganatszűrési program. A szájüregi HPV-DNS-vizsgálat ezért kiegészítő vizsgálat, és nem helyettesíti a rendszeres fogorvosi ellenőrzést vagy a szakorvosi vizsgálatot.

Hogyan előzhetjük meg a szájüregi és szájgarati daganatokat?

A kockázat csökkentésében a legfontosabb:

• a dohányzás teljes elhagyása;
• az alkoholfogyasztás mérséklése vagy kerülése;
• a HPV elleni védőoltás;
• a rendszeres fogorvosi ellenőrzés;
• a megfelelő szájhigiéné;
• az ajkak UV-védelme;
• a tartós szájüregi elváltozások időben történő kivizsgálása;
• biztonságosabb szexuális magatartás.

Az óvszer és más mechanikai védekezési módok csökkenthetik a HPV átadásának esélyét, de teljes védelmet nem biztosítanak, mert a vírus a nem fedett bőrfelületekről is terjedhet.

A HPV elleni oltás a már fennálló fertőzést nem gyógyítja meg, de védelmet nyújthat olyan HPV-típusokkal szemben, amelyekkel az oltott személy korábban nem találkozott.

Érdemes rendszeresen önvizsgálatot végezni

Jó megvilágításban, tükör előtt időnként érdemes átnézni:

• az ajkakat;
• az ínyt;
• az orcák belső felszínét;
• a nyelv tetejét, oldalát és alsó részét;
• a nyelv alatti területet;
• a kemény szájpadot.

Az önvizsgálat nem helyettesíti a fogorvosi vagy szakorvosi ellenőrzést. A mandulák és a nyelvgyök területe otthon nem vizsgálható megfelelően.